Drága Iskolám,
Meghatottan látom, hogy már betöltötted a 60. évedet! Ez azt is jelzi nekem, hogy ma már 60 évvel vagyok idősebb, mint mikor először tele reményekkel, izgalommal és kíváncsisággal átléptem azon a nagy üvegkapun, ami akkor óriásnak tűnt nekem! Nagyon büszkék voltunk mi, akkori 1.a osztályos tanulók, hogy mi voltunk az első évfolyam, akiknek 1-8-ig itt töltötték a tudományt a fejünkbe. Erre a mai napig büszkék vagyunk. Személy szerint nekem csurig van a szívem meghatottsággal.
Megragadva az alkalmat, szeretnék pár szóban megemlékezni azokról a tanárokról, akik nem kis odaadással, sok türelemmel és szeretettel bajlódtak velünk! Voltak köztünk nehezebben kezelhető gyerekek is, de mikor nem voltak ilyenek abban az időben! Talán elsőnek az elsős tanítónéninkre emlékeznék, Tihanyi Márta nénire, akinek tudomásom szerint mi voltunk az első osztálya! Szerencsés volt, mert egy nagyon jó osztályt kapott, a mai napig találkozgatunk és nem feledkezünk el róla sem és az iskolánkról sem. Ő volt az a pedagógus, akivel megtettük az első lépéseket a tudomány irányában. Ez felejthetetlen érdeme… és hálásak is vagyunk neki (nyugodtan beszélhetek az osztály nevében) a mai napig.
A másik meghatározó pedagógusunk Darvas Istvánné, Ica néni volt aki már a 80-90-es éveiben jár és a mai napig email-ben kapcsolatban vagyok vele. Ha jól emlékszem 5-8-ig volt az osztályfőnökünk. A matematika és fizika tudományát próbálta a fejünkbe nyomni (nálam nem túl nagy sikerrel), de meghatározó volt Ő is a továbbtanulásunk szempontjából. Örök hála jár Neki is…!
A teljesség teljes igénye nélkül megemlíteném még azokat a tanárokat, akik tanítottak bennünket! Márta néni után jött Csepeli Ödön, de közben volt még osztályfőnökünk Somogyi Piroska néni, (elnézést kérek, de ennyi idő távlatából már nem annyira emlékszem pontosan minden névre, lehet hogy a felsorolásban lesznek némi tévedések) majd jött a már említett Darvas Ica néni! Szeretném, már akire emlékszem a felsős szaktanárokat is megemlíteni, mert az iskola akkori életében nagy szerepük volt nekik is! Az én nagy kedvencem Hatvani Laci bácsi volt, aki akkora lelkesedéssel és empátiával tanította nekünk a magyar nyelv és irodalmat, mint szerintem soha senki. Mint említettem összetartó osztály voltunk és felnőtt korunkban volt, hogy Laci bácsi telkén tartottuk az osztálytalálkozónkat!
Az iskola igazgatója Móra Márton volt akkor. Tanáraink, akik tanítottak és még emlékszem rájuk: Tóth Márta néni -lányoknak torna-, akinek a férje volt később az iskola igazgatója Tóth Mihály (ha nem tévedek). Kiss Gyuszi bá – fiúknak torna, Bukta József – énektanár, akinek nagyon kerek orrú cipője volt, de mindig emlegette, hogy ha nem leszünk jók a ködvágó cipőjével, majd kapunk… egy legyet sem tudott volna lecsapni! Bánhegyi Edit néni – orosz nyelv, Lajtai Kálmánné – biológia, Zugonicsné, Siskáné, tantárgyakra már nem emlékszem.
Az iskolában akkor aktív úttörő élt folyt. Az úttörővezető tanár Kronstein Margit néni volt.. a helyettese pedig valamilyen Klári néni, aki nagyon fiatalon, nem sokkal 8-os korunk után meghalt rákban! Ami nagyon vicces volt, minden ünnepséget a Kossuth moziban tartottak, átvonult az egész iskola… iskola zászlóval meg mindennel… gyerekek, az úttörő zenekar dobosai doboltak, a Csapatvezető tanár elordította magát, miután minden osztály elfoglalta a helyét, hogy: 5561-es Fürst Sándor úttörőcsapat vigyázz, zászlónak tisztelegj… hát nem nagyon értettük, hogy minek kell gyerekeknek, mint a katonáknak, zászlónak tisztelegni, de tisztelegtünk, mert ezt kérték tőlünk.
A mindennapi életünkhöz két számunkra akkor is és még a mai napig is érthetetlen rendszabálya volt az iskolának, ezt a mai gyerekek tájékoztatása érdekében fontosnak tartom megemlíteni.
- hátra tett kézzel kellett ülni az órákon, mondták, hogy azon kívül, hogy nem foglaljuk le a kezünket holmi oda nem illő cselekedetekkel, még a helyes testtartásunk kialakulásának is jót tesz. Mondanom sem kell, hogy volt is ebből adódóan fegyelmezetlenség minden osztályban.
- az órák közötti szünetben párosával kellett a folyóson sétálni körbe-körbe, de még csak véletlenül sem szabadott átmenni a folyosó túl oldalára, mert a folyosó ügyeletes tanár nyakon csípte az illetőt és sorozatos rendetlenkedés esetén az igazgatónál kötött ki szegény gyerek.
Az igazság az, hogy még nem is mondtam semmit, mert annyi mesélni valóm lenne, de erre most nincs idő. Ezúton szeretnék az iskolának még sok-sok boldog évet kívánni, jelenlegi diákoknak, tanároknak és mindenkinek, aki szerepet játszik az iskola életében. Kívánom, hogy eljöjjön az az idő, amikor a pedagógus szakma visszakapja a megérdemelt elismerését, hisz az ő kezükben van a JÖVŐ!
Sok szeretettel, egy volt diák, aki itt lépte át a tudás kapuját 1962.02.02-án!
Budapest, 2022. 02.02.
Földes Katalin
